Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


teknős

 A teknősök (Testudines vagy Chelonia) a hüllők egyik monofiletikus csoportja, az állatrendszerekben általában rendje. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt a paleozoikum perm korszakában jelentek meg őseik. Ma 327 ismert teknősfaj él a Földön 14 családra osztva. A fajok 42%-a védett. Legfőbb testfelépítésbeli jellegzetességük – mely minden más gerincestől megkülönbözteti őket – a testüket hasi- és hátoldalon is beborító csontos páncélzat.

A vízi teknősök alapvetően ragadozók – bár valamennyi növényi táplálékot ezek is fogyaszthatnak –, a szárazföldiek pedig növényevők, mivel lassú mozgásuk miatt nem tudnának más állatokat zsákmányul ejteni. Szaruhéjú tojással szaporodnak. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott. Ezek közül legalább két faj esetén a hím a heterozigóta – akárcsak az emlősöknél –, míg a többinél a nőstény a heterozigóta – a kígyókhoz és madarakhoz hasonlatosan.

A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári teknős. Emellett számos teknősfaj él hobbiállattartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős. A felelőtlen teknőstartók által szabadjára eresztett ékszerteknősök az őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését okozhatják, mivel azonos élettérben élnek.

A teknősök közismerten lassan haladnak szárazföldön. Nagy-Britanniában két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy egyikük 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3hónap alatt 5 kilométerre távolodott el gazdájától. [1]